A tanítást-tanulást segítő eszközrendszer elemei, melyek használatával a várt eredmények bekövetkeznek

Az eszközrendszer közvetlen célja, hogy a frontális oktatásszervezést és a zömmel lexikális ismeretközlő eljárásokat felváltsa a kompetencia/képességalapú, tevékenységközpontú módszertan

Mit tegyen az iskola?

- Gyakorlatias feladatok minden tantárgyban, melyek valódi problémák és helyzetek megoldására irányulnak
- Gondolkodás, problémamegoldás fejlesztése
- Tevékenységközpontú módszerek alkalmazása
- A tanulók egyéni különbségeinek hatékony kezelése
- A tananyag iránti érdeklődés, motiváció felkeltése
- Az „iskolába kívülről behozott” előzetes tudás felhasználása
- A DIFER mérés és a kompetenciamérés eredményei alapján készítse el a tanulók egyéni fejlesztési tervét, határozza meg a fejlesztendő területeket

a gyors- segítő gondolatébresztők....

nhttp://www.sulinovadatbank.hu/index.php?akt_menu=4849
nhttp://www.sulinovadatbank.hu/index.php?akt_menu=1033
nhttp://www.educatio.hu/nyilvanossag/kozlemenyek
nhttp://www.educatio.hu/hefop_projektek

A szakirodalom ....

1. Arató Ferenc – Varga Aranka (2008), Együtt-tanulók kézikönyve. Educatio KHT., Budapest, 2008(elektronikusan elérhető: www.educatio.hu)
2. Dr, Spencer Kagan: Kooperatív tanulás (Önkonet KFT, Bp. 2001., 2:7-2:10 p.)
3. Forray R. Katalin – Hegedűs T. András (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Oktatáskutató Intézet – Új Mandátum, Budapest.
4. Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó. Budapest, 1997.
5. Szekszárdi Júlia: Utak és módok Iskolafejlesztési Alapítvány, 1995. Budapest
6. Hajas Zsuzsa: Kommunikációs gyakorlatok középiskolásoknak
Pedellus Kiadó Kft., 1998. Debrecen
7. Hajas Zsuzsa: Kommunikációs gyakorlatok 10-14 éveseknek
Pedellus Kiadó Kft., 2000. Debrecen
8. Robert Fisher: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni játékokkal Műszaki Könyvkiadó, 2000. Budapest
9. Varga I.-Gönczi K.-Pintér I.: Önismereti játékok gyűjteménye
Pedellus Tankönyvkiadó, 1999. Debrecen
10. Irodalmi szöveggyűjtemény erkölcsi nevelő-oktató kísérlethez
MTA, 1979. Budapest
11. Kaposi László: Színházi füzetek/IV JÁTÉKKÖNYV
Marczibányi Téri Művelődési Központ, 1993. Budapest
12. Bagdy-Telkes: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában Tankönyvkiadó, 1988. Budapest, 13. Cole és Cole: Fejlődéslélektan Osiris Kiadó, 1997. Budapest
14. Dennison, P. és G.E.: Észkapcsoló agytorna Agykontroll, 1991. Budapest
15 . Rázsó Katalin-NagyLajos: Játsszunk együtt!
Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház Kft., Kisújszállás
16. Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Dráma Pedagógiai Pszichológia
Pedellus Tankönyvkiadó Kft., 2003. Debrecen
16. Bácskai Júlia: Magánélettan
PannonKlett Kiadó, 1997. Budapest
17. Zsíros Lajosné: Lelki egészségtan: A küszöbön
Magister Kiadó, 1993
19. Zalavári András: Másságaink
Vegyed-e? füzetek 6. Candy Kiadó, Veszprém
20. Drámajátéktár (első gyűjtemény)
Írta és szerkesztette: Gabnai Katalin
A Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Gödöllői Művelődési Központ kiadványa

még mindig egyedül

egy fénymorzsa... kövesd... szórd Te is ... s egyszer fényben úszik az út.... s mások is rátalálnak...segíts... hogy segíthessünk:)

miért is nem ?

tudjuk, hogy jók vagyunk... igaz? akkor rajta.. mutassuk meg:)

Igaz, hogy mindenki a maga módján látja a világot.. a maga módján éli meg nehézségeit és sikereit.... de ez a lehetőségek tára... dönts...és élj vele

Pilinszky János:HIÁBAVALÓ VOLT?

Bajlódásunk, türelmünk pályája mennyire kiszámíthatatlan! Rádió-teleszkópokkal követni tudjuk a láthatatlan csillagok útját az égbolt sötét tartományain keresztül, de ki vállalkozna arra, hogy föltérképezi cselekedeteink búvópatak rendszerét.Sokszor eltűnődöm nővérem kisfián. Olyan, akár a feneketlen zsák. Az egész család gondja, türelme, törődése, hanganyaga és energiája belevándorol, s mindez látszatra oly nyomtalanul, oly céltalanul tűnik el, mintha a világűrt próbálnák fűteni vele.Este tizenegy óra: a heroikus erőfeszítések ideje. Ilyenkor rendszeresen csak a legambíciózusabb diákok virrasztanak könyveik felett, azok, akik felnőtt korukra bizonyosan elnyerik az egyetemi katedrát. Egyedül ők vannak ébren, ők – és az unokaöcsén, s természetesen a nővérem. Tanítja a gyereket. Az éjfél közeledő csendjében makacsul kísérli bevenni a lehetetlent. Áthallom gépiessé fáradt hangjukat a csukott ajtón keresztül, s nemegyszer én unok bele puszta hallgatásába is a céltalan ismételgetéseknek. Nem megy és nem megy a tanulás. Pedig nem buta a gyerek, csak egyszerűen nem tudja lenyelni, amit a szájába adnak, a leckék kanalas orvosságát.- Hagyjátok már abba – kiáltanék fel nemegyszer -, hát nem látjátok, hogy hiábavaló! – Máskor meg magam is szinte a csodavárók hitével lesem a fordulatot, hogy a gyerek egyszer mégis megszólal, s elmond mindent, amit tanult, mindent, mindent a Káspi-tengertől a másodfokú egyenletekig; s az elveszettnek hitt múlt a jelenben egy csapásra fényes jövőre talál.Mert végül is nem vagyunk elkényeztetve. A dolgok nem hagyják nyomon követni magukat. s ez nem a sors szeszélye, nekem gyakori érzésem, hogy legtöbbször Isten maga az, ki tetteink, s kivált jótetteink és azok következményei közé áll. s talán épp azért, hogy mi magunk – ha valóban jót tettünk – árnyékban maradhassunk, egyfajta személytelenségben, s ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében.Ha van rá erőnk, ne panaszoljuk hát, hogy ez vagy az az erőfeszítésünk hiábavaló volt!Hadd mondjak el erre egy nagyon kedves, Aesopus tollára való állatmesét, afféle példázatot, amit bár, úgy hallom, elírtak előlem egyik napilapunkban, mégis elismétlem, annál is inkább, mivel a forrás, az, aki az eset tanúja volt, nekem is ismerősöm, s a történetét közkincsként mesélte el nekem. Íme a közkincs:Barátom nemrég került Debrecenbe. Eleinte nagyon egyedül volt, s így vetődött el egy kora délután az állatkertbe. Vidékies állatkert a debreceni, farkas meg róka se biztos, hogy akad benne. Annál inkább meglepte barátomat, hogy az állatkertnek két oroszlánja van. Egy német vándorcirkusz hagyta itt ajándékul őket, az egyiket, mert olyan öreg, a másikat, hogy annyira buta volt. Mert mit is kezdjenek egy buta oroszlánnal, akit csak etetni kell, s ő maga semmit sem produkál? Odaajándékozták a debreceni állatkertnek.S most jött a váratlan fordulat. Egy év múlva a nagydarab, ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában. S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert csendjében hirtelen megértette. Megértette, s azóta se felejtette el. A rács mögött illedelmes csendben végzi artista-gyakorlatait a látogatók ámulatára, de akár fizetség nélkül egymagában is. Igaz, egy évi késéssel, de úgy mondják, hibátlanul.Engem, bevallom, meghatott a történet, s ha zavarosan is, de rengeteg mindent juttatott eszembe. Az, hogy a debreceni állatkertben ül egy buta oroszlán, aki bár késve, de hibátlanul végzi elmaradt gyakorlatát, felér egy Aesopus-mesével. S bár története csak úgy-ahogy alkalmazható az emberi világra, tűnődni valónk bőven akad rajta, s okunk a mélyebb megindultságra, a látszatra oly humoros eset felett.Hogy mi is belőle a tanulság? Valóban nem több, mint egy Aesopus-mese tanítása, de ez is épp elég.Az egyik tanulság az, hogy ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, s az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne. A másik tanulság, amit e bájos történetből megtanulhatunk pedig az, hogy ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásunknak megfelelően jelentkezik. Bűneinknél ez még nem is volna baj, de sajnos, fokozottan így van ez a jócselekedetek esetében. De ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét. Erre tanít a fenti kis Aesopus-történet.

INTErGeneRÁCIÓ

Írogatok, mint mindenki más...most éppen itt....hallgatom az esőcseppek csilingelését irodám tetőablakán...és az IPR misztifikumát próbálom megfejteni... van és mégsincs... látom és miért nem látja más?....Hiszem, hogy sokan vannak akik eljutottak az IPR kristálygömbjét őrző hegy lábához.... elmormolták a bűvös varázsigét....és a fényvarázsban felizzottak a gyermek- és pedagógus szemek... apró színes kövecskék görögtek lábuk elé...markukba szorították a vibráló erőket...magukkal vitték....és felépítették a csodák világát, amit IPRnek neveztek el....Szóval, azt gondolom sokan és jól csinálják ezt az IPR fedőnevű együttnevelést... kiizzadták, végigjárták rejtélyösvényeit... látják a fényt... de még nem jutott a csillagközi útra valamennyi követő.....s ez a Pilinszky írás jutott eszembe erről az IPR misztériumról....megosztom veletek.....de nem öncélúságból.... a több éves útkeresés nyomán biztos vagyok benne, hogy számos kincs rejlik bőröndjeitekben, tapasztalatok, kipróbálások, bevált gyakorlatok....amit talán megosztanátok másokkal...egymással... azokkal, akik nem hisznek ebben, vagy most keresik hitüket...vagy még nem látják, hallják esszenciáit...... Igyekszem én is összegyűjteni az apró színes kövecskéket, amiből felépíthetitek IPR váraitok...segíthettek ebben...ezen az oldalon....akik ezen az oldalon jártok...s remélem együtt folyamtosan bővülő tartalmat tudunk kínálni.... küldjétek el e-mail címemre (zoltan.keri0@gmail.com) vagy a bejegyzésbe azokat az IPR praktikákat, tanácsokat...bármit... amiket hasznosnak találtok és szívesen megosztanátok az oldalt meglátogatóval....Te, Ti döntitek el mit, mennyit és miért tártok fel pedagógiai titkaitokból..... én igyekszem tematikusan elrendezni kincseiteket, hogy a látogató jól láthasson.....Köszönöm, mindannyiunk nevében....